Még nem nevezi meg a dolgokat.
Nem mondja magában, hogy „fa”, „ég”, „anya”, „test”, „világ”.
Csak lát.
Nem fut közben folyamatos narráció a fejében.
Nem magyarázza meg, amit tapasztal.
Nem elemzi, nem hasonlítja, nem címkézi.
Még a szavakat és a nyelvet sem ismeri, amin beszélhetne a fejében.
Azt sem tudja, mi az, hogy „kívül” és „belül”.
Mi az, hogy „közel” és „távol”.
Meddig tart az „én”, és hol kezdődik a világ.
A kisgyermek ugyanúgy csak egy jelenség „számára”, mint bármi más.
Még az „én”-t sem képzeli oda.
Nem érzi azt a fantomot, ami köré egy felnőtt az egész életét építi.
Nem azonosul még semmivel.
Ezért van az, hogy sok kisgyermek, amikor elkezd beszélni, először még E/3 személyben beszél „magáról.”
Meditációban ehhez az eredeti állapothoz térünk vissza.
A szavak, szerepek, történetek és magyarázatok mögött ott marad a tiszta tudat, amiben a látó és a látott nem válik külön egymástól.
Csak a Látás marad, kettősségek nélkül.
Tehát a meditációban nem valami újat kell elérned, csak észre kell venned azt, ami a szavak, gondolatok és az „én” koncepciója előtt van!
Ha sikerül, akkor megérted, hogy az összes problémád abból a gondolatból származik, hogy te valami vagy, amit életben kell tartani, és meg kell védeni minden mástól, ami pedig nem te vagy.
Az az elmebeli konstrukció okozza a szenvedést, hogy ami a szem egyik oldalán van, az te vagy, ami a másikon, az meg nem.
Pedig mindkét oldalon ugyanaz az Univerzum van. Ugyanabból az Ősrobbanásból jön mindkettő.
Ha ide eljutsz, akkor talán azon is elgondolkozol, hogy mit jelent meghalni? Mi hal meg? Minek a megsemmisülésétől félsz?
Attól félsz, hogy eltűnik egy én, ami mindig is csak egy illúzió volt és „utánad” jött?…
Ha eltűnik az én, akkor eltűnik az Univerzum? Az Univerzum, ami mindig is voltál?
…vagy csak egy „nézőpont” tűnik el benne… benned?
…talán a halál pillanatában csak a kozmikus bújócska marad abba egy időre, és az Univerzum újra felismeri önmagát?
…felébred a játékból és csak „Buddha mosollyal” nyugtázza:
„Sikerült újra elhitetnem magammal, hogy csak egy parányi ember vagyok a Földön, és nem a teljesség.”
Talán az sem véletlen, hogy az emberi elmével így nevezte el magát az Univerzum, hogy Univerzum.
Uni (unus): egy
Versum (vertere): fordulat
Talán épp ennyi az egész. Egy fordulat. Egy ciklus. Egy kör bújócska. Aztán egy kis pihenő, mielőtt a következő játék elindul, és…
…a pislogás végén újra kinyílik a szem
…a kilégzés végén elindul a belégzés
…az alvást követi a felébredés
…megtörténik a következő születés és azonosulás a kisgyerekkel
…létrejön a következő Ősrobbanás
…elindul a következő játék, a következő bújócska.
