Ászana – A jóga testhelyzetei

Ennyi. Nem nagyon beszél különböző nyakatekert testhelyzetekről, sőt én még azzal is vitatkoznék, hogy ez vajon testhelyzet leírása-e, vagy inkább csak egy elmeállapot, hozzáállás kifejtése. Csak jóval Patandzsali jógaszútrái után, a 15. században jelent meg a Hatha jóga, ami már fizikai pózokat is tartalmazott.

A jógagyakorlás során fontos megérteni az ászana kifejezés jelentőségét. Az ászanát gyakran azonosítják a jógapózokkal, pedig inkább egy hozzáállásra, elmeállapotra utal, amelyet testi gyakorláson keresztül valóban talán a legkönnyebb elsajátítani, de az ászana nem korlátozódik a testi gyakorlásra. Ezért amellett, hogy a test "ászanában van", vagyis megvalósul az erőlködés (megragadás) és az ellazulás (elengedés) egyensúlya (egybeolvadása), szükség van arra, hogy az elme is "ászanában legyen".

Mit is jelent ez? Az elmének is meg kell találnia az egyensúlyt. Vagyis nem kalandozhatnak el a gondolatok, de nem is rögzülhet a figyelem egy testrészen/érzeten. Előbbi és utóbbi sem könnyű. Utóbbi talán még nehezebb, hiszen a figyelmünket mindig fókuszálva akarjuk használni. Meg kell tanulni a figyelmet nem fókuszálni, ami a mai ember számára azért nehéz, mert a figyelmet/tudatosságot a fókuszált tudatossággal azonosítjuk, ami a figyelemnek csak egy megnyilvánulási formája. A tudatosság csak van. Az én-központ (harmadik szem) az, ami a figyelmet fókuszálja, valami felé irányítja és létrehozza ezáltal az elkülönültség/kettősség illúzióját, pedig a figyelem/tudatosság alapvetően inkább tér és tágulás természetű.

A jóga eredetileg a figyelemmel/tudatossággal dolgozik. Fejleszti, megtanít a használatára, irányítására. A fizikai gyakorlás csak eszköz. Hatalmas hibát követ el a gyakorló, amikor céllá válik a testi gyakorlás. Az ilyen félrecsúszott gyakorlás, ahol a figyelemről nem esik szó, egyszerű tornaóra és nem jógaóra. Lehet, hogy a jóga eszközeit használja, de éppen a lényeg hiányzik belőle.