Az emberi elme számára beláthatatlan az a gondolat, hogy a bolygónknak is van tudata, mint nekünk. Nem tudjuk igazán felfogni ezt az egymásban létezést, mint ahogy a sejtem sem tudja felfogni a nagyobb rendszert, aminek a része: engem, az én céljaimat, motivációmat. Valószínűleg fogalma sincs róla, hogy ki a Diószegi Ádám, vagy ha van is képe a „Mindenhatóról”, akkor az nagyon egyszerű lehet ahhoz képest, amit egy másik „Mindenható”, például Te, tudsz rólam alkotni.

Ezért az intellektuális megértést nehéz segítségül hívni akkor, ha az ember egy nála nagyobb rendszert akar felfogni, legyen szó a Földről, az Univerzumról vagy Istenről. Bármilyen szép és találó a nyelvünk, 42 emberi betűvel nem lehet leírni egyiket sem. A jóga szútra ezért is kezdi azzal a kijelentéssel, hogy a meditáció gyakorlásával a korlátolt, emberi elménket félre kell tennünk ahhoz, hogy a Valóság természetét felismerjük.

Nem tudunk mindannyian meditálni, ahol valódi énünk felismerés nyilvánvaló, viszont hiszek benne, hogy bizonyos szintig az elme is egy működő eszköz lehet az úton. A saját tévedéseit például nagyon jól be tudja látni, ha rávezetik. Azért érdemes elgondolkodni például azon, hogy a Földön élő legfejlettebb állatok, az emlősök méhében az élet egysejtű, aztán többsejtű élőlényként fejlődik, majd ha készen áll, akkor elfolyik a magzatvíz és „kimászik a szárazföldre” és bizonyára mindenki tanulta földrajzból, hogy a Földön ugyanúgy született meg az élet az ősóceánokban.

A törzsi kultúrában megszámlálhatatlan helyen találkozhatunk vele, hogy spirituális értelemben mindenhol az anyánknak tekintették a bolygót (Földanya, anyaföld), pedig ők erről műszerek és mai, fejlett, bal agyféltekés kognitív képességek híján keveset tudhattak. Nem lehet, hogy a nagy fejlődésben el is felejtettünk valami fontos lelki tényt? Vagy ha a Földünk a képeken csak egy halom kőnek látszik, akkor azon is jártathatjuk az elménket, hogy ugyan a Földünk meghatározó részét alkotja kőzet, de testünk jelentős részét is kőzet, csontok alkotják, ami önmagában ugyanúgy csak élettelen szikla. Ezen élnek az élő sejtek, akár csak a Földön az élőlények, és a test többi részét a víz alkotja, 70%-ban, akár csak a Föld felszínét is.

Tehát ha a testünket vizsgáljuk, akkor egészben nézve azok a dolgok, amik elménk számára az élő és élettelen kategóriába esnek, együtt, egy magasabb szinten, egy rendszert alkotva egy nagyobb élőlény formáját veszik föl. Nem lehet-e ugyanez a helyzet a Földünkkel is? Végső soron lehet azon filozofálni, hogy a Földünk csak egy világűrben száguldó kőszikla, vagy egy élő organizmus, de valójában az, hogy most Te ezt a szöveget olvasod a bizonyíték arra, hogy él és nem valahol van, hanem benned.

Viselkedj ennek megfelelően! Ismerd fel, hogy az ipari hústermelésből származó hús, az egyszer használatos műanyag és az állatokon tesztelt kozmetikumok kerülése nem pusztán morális szempont, hanem a saját egészséged múlik rajta, mert a Föld te és én vagyunk!