Régebben, amikor a világot néztem, csak bámultam a formákat és színeket értetlenül. Próbáltam a látott dolgokat rendszerezni és a helyükre tenni.

Aztán megértettem, hogy egy tükröt nézek és nem a tükröt kell megjavítani vagy tisztogatni, hanem azt, akit látok benne. Ismét sok idő telt el, mire megtanultam nem elkapni a tekintetemet a tükörről akkor sem, amikor valami ijesztőt vagy kellemetlent látok benne. Ma pedig néha már akkor sem félek, ha becsukom a szemem és nincs ott a tükör.