Az emberi elme számára a tapasztalati világban mindig létezni fog a jó és rossz, a helyes és helytelen, az önző és önzetlen, az én és te kettőssége; a vágyak és félelmek, a nő és férfi ellentéte.

A meditációval a tudat képes átlépni az elme korlátait és így megélhető a Valóság kettősség-nélküli természete. Ennek a megélésnek a következtében az emberi elme is felismeri, hogy az ellentétek látszólagosak, és tisztán megérti, nem csupán véletlen, hogy sírva és kapálódzva kezdjük életünket és ugyanígy sírva és kapálódzva kezdjük halálunkat; nem csupán véletlen, hogy a legforróbb és leghidegebb dolgokat egyformán égetőnek érezzük; és nem csupán véletlen, hogy létezésünk során a legboldogabb és legszomorúbb pillanatainkban egyaránt elindulnak könnyeink…