Amikor erősen hiszel valamilyen elképzelésben vagy hozzáállásban, azonosulsz egy énképpel, akkor az élet gyakran megmutatja a másik oldalt és kizökkent ezekből, hogy tovább tudj fejlődni. Ilyenkor ezt a kizökkenést gyakran „rossznak” bélyegezzük.

Az elménk hajlamos azokat a történéseket rossznak tekinteni, aminek hatására változnunk kell, el kell engednünk a régi rendszert, nézőpontot. Az addigi énünknek meg kell halnia és egy újnak kell születnie. Ilyenkor félünk az újtól, az ismeretlentől… hiszen arra nem lehet felkészülni, nem lehet kifejleszteni egy stratégiát, ott spontán önmagunk kell legyünk, újra fel kell találni, ki is vagyunk. Valójában nincs jó és rossz esemény, csak a kettősségben gondolkodó elménk címkézi a dolgokat az elvárásainak megfelelően. Ne félj a változástól, mert a változás, átalakulás az univerzumunk mozgatórugója, a teremtés alapelve. Itt, a forma világában semmi sem állandó. Mindössze két választásod van az életben…

…vagy fejlődsz vagy csupán ismételsz!