Az emberi DNS-molekulát alkotó nukleotidok felépítésében négyféle bázis található: A (adenin), T (timin), G (guanin) és C (citozin). Vagyis bennünk, emberekben négyféle adat hordoz minden információt a külsőnkkel és belsőnkkel kapcsolatban.

3 milliárd ilyen bázispár tartalmazza bennünk a 37 billiárd darab sejtünk helyéhez és működéséhez szükséges összes információt… és nem csak ezt, hanem az örökölt ösztönöket és viselkedésmintákat is, tehát nem csak fizikai, hanem személyiségbeli információt is tárolnak. Ezek az adathordozók írják le azt a testi és szellemi formát, amit a formátlan tudatosságunk magára ölt.

Ezt nevezi a jóga filozófiája „dzsívának”. Van formánk, ami leírható mindössze 4 bázissal. Viszont van tudatosságunk, én-érzetünk, ami sehogy sem írható le, nem szerepel a képletekben és nincs rá kielégítő magyarázatunk, hogy hogyan tudunk magunkról, hogy honnan jön az én-tudat jelensége és mitől lesz valami élő, honnan kerül bele egy rendező elv, egy intelligencia, amit Életnek látunk. A jóga ezt tudatosságot nevezi „átmannak”, vagyis Önvalónak.

A tudomány szerint minden csak kémia, sőt, végső soron matematika. Viszont egy képletben sem szerepel a tudat. Én legalábbis nem tanultam a tudat jelét vagy megoldókulcsát egyik tantárgyból sem, pedig minden tapasztalásom fundamentuma a tudatosságom, minden pillanatom origója és az egyetlen biztos, evidens tudásom önmagamról ez: Vagyok.

Minden gondolatom, álmom, emlékem alapfeltétele az, hogy létezem. A tudomány nem foglalkozik a tudattal. Azt mondja, hogy ez a fizikai világ mellékterméke, egyfajta illúzió, amit az agy hoz létre. Mi a bizonyíték arra, hogy az agy hozza létre a tudatot és nem fordítva? És akkor mégis miért van szükség tudatra? Ha minden csak egyenlet, az egész univerzum determinált, akkor miért kell tudnia önmagáról? Hiszen a képletek szerint elvileg öntudat nélkül is tökéletesen működnie kellene…

A tudomány jelenleg azt mondja, hogy adjatok egy csodát (Ősrobbanás), amiről fogalmunk sincs, hogy mi, vagy miért és hogyan lett… de utána viszont mindent meg tudunk magyarázni. Ez jelenleg az a vallás, amiben a legtöbb ember hisz és amivel azonosul, a materializmus. Egy nagyon erős program, amibe beleszületünk, pedig csak ember alkotta modell.

Olyan, mintha a sejt próbálná intellektuálisan megérteni annak az embernek a céljait, aminek a része. A másik ilyen csoda a fentebb említett tudat, vagy „én vagyok” érzés. Amiről ha lehámozod a nukleotidokat, a forma kondicionáltságát, akkor rájössz, hogy ez maga egy olyan minőség, ami minden tapasztalásod alapja. Legyen az jó vagy rossz, legyen az a jelen pillanat, vagy egy múltbéli emlék, vagy egy jövőbeni terv… minden a tudatban van. Ez a legfontosabb építőköve a létezésednek. Sőt, mindenki másénak is.

Ha bármelyikünk megfigyeli a testét, megfigyeli az elméjét, majd megfigyeli azt, aki ezeket megfigyeli, akkor ugyanahhoz a tanúhoz jutunk, ami nem azonos a testtel és a személyiséggel, csak ezeket használva, ezeken keresztül tapasztal, de önmaga nem változik, életünk minden pillanatában ugyanaz az én-érzés, jelenlét. Jelen-lét. Tehát bárki számára elérhető az a felismerés, hogy a testünkön és elménken túl, mindőnk belsejében ott található az érzés, hogy „létezem”.

Vagyis van valamink, ami életünk minden pillanatának alapja és mindenki más is ezt találja, ha befelé figyel. Vagyis változatlan, örök, minden benne van jelen és mindenkiben jelen van. Ezt nevezi a jóga Brahmannak. Ilyen egyszerű megtalálni Istent, ha az ember a megfelelő helyen keresi… nem kívül, hanem belül. Ekkor rájöhetünk, hogy nem egyén hanem Egy Én vagyunk.