A forma világában minden kettősségbe vetett. Jógázhatunk és meditálhatunk minden nap, de attól még továbbra is mindennek és mindenkinek két oldala lesz. Minden embernek van egy olyan része, amit szívesen mutogat, de vannak olyan külső jegyei és belső tulajdonságai is, amiket nehéz elfogadni, inkább eldugnánk mások elől vagy ki is törölnénk, ha lehetne.

Mindenki küzd, dolgozik valamivel. Te is. Én is. Van, aki külsejével, van, aki a bankszámlájával, van, aki az érzelmeivel vagy éppen a lustaságával harcol… Emberi létünkben ez a kettősség kikerülhetetlen, mindenkiben ott van a két oldal, viszont életünk minőségét és emberi kapcsolatainkat alapvetően meghatározza, hogy a napjainkban, önmagunkban és másokban mire figyelünk.

A kettősség adott számunkra. De rá tudjuk-e nevelni az elménket arra, hogy egy nehéz helyzetben lássuk a fejlődés lehetőségét? Arra, hogy valaminek a vége egyben valaminek a kezdete is? Arra, hogy ha valaki igazságtalan velünk, akkor meg tudjuk látni az ő igazságát is? Fel tudjuk-e ismerni, hogy csak az egónknak van szüksége arra, hogy a mi igazságunk legyen a győztes?

Ha igazán akarjuk, akkor a jóga megadja azt a tudatosságot, hogy erre képesek legyünk. Viszont a szívünket is ki kell nyitnunk ahhoz, hogy ez meg is történjen… A változás, amit kívül szeretnél látni, mindig belül kezdődik.