Ha azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne valami jobb, akkor nincs lehetőségünk tisztán látni azt. Legyen ez egy körülmény, egy ember, vagy éppen önmagunk. Elvárásaink miatt nem azt látjuk, ami, hanem amilyen ahhoz képest, amilyennek szerintünk lennie kellene. A valóság helyett egy különbséget, a hiányt fogjuk érzékelni.
Lehet, hogy törekvéseink elengedésének ilyen fajta gyakorlása elsőre nem tűnik elég produktívnak. Pedig ahhoz, hogy valóban tisztában legyünk azzal, mi történik körülöttünk és bennünk, ezekre az időszakokra van szükség, amelyeket, ha folyamatosan igyekszünk valami felé, nem lehet megélni.
A jógagyakorlásban is természetes igényünk van a fejlődésre, és nincs semmi gond, ha azzal a hozzáállással gyakorlunk, hogy szeretnénk egészségesebbek lenni, vagy szeretnénk ügyesebben csinálni a jógapózokat.
Viszont néha érdemes kipróbálni, hogy mennyire más lehetőséget ad az önmegismerésre és az önmagunkkal való kapcsolat fejlesztésére egy olyan gyakorlás, amikor a teljes figyelmünkkel, mindenfajta erőltetés, mindenfajta elvárás, belső monológ, vagy kritikus hang nélkül, egyszerűen csak önmagunk vagyunk a gyakorlásunkban.
