Az érintés nem csupán technikai beavatkozás, hanem egy olyan kapcsolódás, amely komoly anatómiai tudást, pszichológiai érzékenységet és tapasztalati bölcsességet kíván. Oktatóként nemcsak azt kell tudnunk, hogyan érintsünk, hanem azt is, hogy miért, mikor, és kit.

Más megközelítést igényel egy prevenciós célú korrekció, mint amikor egy egyébként jól kivitelezett ászanában szeretnénk mélyebb élményhez segíteni a gyakorlót. Ahhoz, hogy valóban érdemben támogassuk a tanítvány fejlődését, pontosan fel kell tudnunk, hogy a gyakorlás során felmerülő korlát testi vagy mentális eredetű-e. Egy helyesen végzett igazítás célja soha nem a póz tökéletesítése önmagáért, hanem az ember, a gyakorló támogatása az önismereti úton.

Továbbképzésünk célja, hogy megtanítson nem pusztán ászanát, hanem embert látni – és benne felismerni az egyéni testi és lelki sajátosságokat. Az idegrendszer és mozgásrendszer működésének mélyebb megértése segít abban, hogy egy-egy pózt ne sémákban, hanem dinamikus rendszerként értelmezzünk. Ehhez gyakorlati funkcionális anatómiai és neurológiai ismereteket, test- és ászanaolvasási készségeket, valamint tapintásos technikákat is elsajátítunk.

A képzés során olyan gyakorlati tesztek és technikák kerülnek fókuszba, amelyek beépíthetők a csoportos vagy egyéni órák menetébe, és észrevétlenül támogatják a gyakorló mozgásmintáinak feltérképezését. Egy adott ászana ily módon nem csupán gyakorlás, hanem diagnosztikus eszköz is lehet.

Kiemelten foglalkozunk azzal, hogyan hat a légzés a mozgásrendszerre, és miként befolyásolhatja egy légzési diszfunkció a mobilitást vagy akár a sérüléskockázatot. Megtanuljuk, hogyan tudjuk a légzést tudatosan bevonni a nyújtásokba, kötőszöveti technikákba, mobilizációkba.

Természetesen az érintés etikai, morális és jogi vonatkozásai is helyet kapnak, hiszen a jóga első és legfontosabb elve az ahimszá – a nem ártás elve. Az oktatói érintés csak akkor válhat valóban gyógyítóvá és támogatóvá, ha tiszteleten, érzékenységen és szakmai tudatosságon alapul.