Mottónak választottam ezt a mondatot a Védákból, mert ebben a pár szóban benne van minden, amiről itt beszélni fogok. Arra utal, hogy a végső igazság megértés útján nem érhető el. A racionális gondolkodásnak (az elmének) megvannak a határai, az utolsó lépést már nem képes megtenni. Pedig ez az egyetlen lépés, ami számít, a többi csak mellébeszélés. Vagy szabad vagy, vagy nem. A szabadság nem szereti a kompromisszumokat.
             Viszont ha a másik oldalról közelítünk, akkor a racionális belátás és a logika kitűnő eszköz lehet. Az utolsó lépésnél csődöt mond, de addig a pontig képes elvinni. Most is segít értelmezni ezt a szöveget. Vagyis segíthet abban, hogy azt az egyetlen lépést sikerüljön megtenni a végén, de ott pont az elme válik akadállyá. Paradox dolog, de így van: senki sem tudja helyetted megtenni azt a lépést... még te önmagad sem.
             A megszabadulás erőfeszítés által nem érhető el, magától történik, éppen az elme teljes feladásával. Ebben nem fog tudni segíteni neked egyetlen mester sem. Mesterre addig van szükség, amíg segít belátni a tévedéseid, elmagyarázza vagy megmutatja, hogy mit gondolsz rosszul. Ha beláttad, hogy pont az a probléma, hogy gondolkodsz és koncepciókat gyártasz a világról, önmagadról, a kettő viszonyáról, a következő pillanatról, vagy akár a megszabadulásról, és magad mögött hagyod az elmének ezt a mechanizmusát, akkor a felismerés evidens. Nincs szükség könyvre vagy mesterre, aki elmagyarázza, hogy mi történik. Eddig a pontig viszont el kell jutni valahogy. Ezt hívják az utadnak... aztán rájössz, hogy ilyenről szó sincs.
             Ebben próbálok segíteni ezzel a néhány írással. Mindenkinek egyéni útja van, nincs két egyforma, mégis vannak közös pontok: például a testtel való azonosulás vagy az "én a tudatosság vagyok" érzete. Mivel azt nem tudom megmutatni, hogy ki is vagy valójában - mondhatnám hogy Isten, vagy az abszolútum, de ezek csak szavak, melyekhez mindenki hozzárendeli a saját téves elképzelését -, ezért arra foglak rávezetni, hogy ki nem vagy. Minden írásban megpróbálok részletesen - viszont mégis tömören és szabatosan, ezért, ha szükséges, haladj mondatonként - leírni egy ilyen tévedést, problémakört. Misztifikációtól mentesen, a racionális elme számára érthetően, hiszen ez az az eszköz, amivel rendelkezel. Sőt mindenki rendelkezik vele: találkozhatsz most először a megvilágosodás fogalmával, de lehetsz akár évek óta komoly kereső vagy jógagyakorló, racionális elméd, ésszerű belátásod biztos hogy van. Ezért nem foglak arra kérni, hogy órákat meditálj, vagy jógaászanákat gyakorolj, csak annyit kérek: légy nyitott és gondold végig!
             Lehetnek közben komoly felismeréseid, érezheted, ahogy oldódnak a korlátaid, megláthatod egy téves azonosulásodat, de ne állj meg! Ne hagyd, hogy az elméd kényelmesen elhelyezkedjen ebben az új megértésben, ne hagyd, hogy új koncepciókat gyártson, ne ragadj meg a leírtaknál!
              Az írások valamelyest egymásra épülnek. Mindegyik egy bizonyos azonosulásból próbál kiragadni, vagy egy téves elképzelésedre próbál rávilágítani. Mivel mindegyik az adott problémakör szintjén beszél hozzád, ezért előfordulhat, hogy látszólag ellentmondásokba ütközöl egy későbbi írás olvasása közben. Ilyenkor próbáld egy kicsit elengedni a racionális belátást és... "Ne a Buddha ujját nézd, hanem azt, hogy hová mutat."

  (kívül és belül)

  (felmerülő tudattartalmak)

  (ki az, aki meghal?)

  (a tudat 3 állapota)

  (az elcsépelt itt és most)

  (tudatosság)

  (a többi én illúziója)

  (csak a szabadság van)

  (nem az én szabadul meg)

  (szavak szintjén a leírhatatlan)