Halál

"Az Éber nem született és nem hal meg. Soha és sehol nem keletkezett, sem helyen, sem időben. Eredet nélkül, múlhatatlanul, kezdettől fogva és örökké van, nem hal meg, ha a test el is pusztul."

                Azt hiszem pont elég mesét hallottál a mennyországról, vagy a reinkarnációról, úgyhogy én nem szeretnélek félrevezetni: halál van - viszont csak az elme koncepciója egy olyan dologról, amit nem ismer...a halál talán az elme legjobban sikerült próbálkozása, hiszen egész életedben retteghetsz, szenvedhetsz tőle, holott nem is tudod, pontosan mi történik a halál pillanatában és utána...
               A halálról szóló meséket valójában egy dologra használod: arra, hogy mentséget találj és megnyugtasd magad. Hiszen ha van mennyország, vagy még végtelen számú élet áll előtted, akkor van időd. Van időd jobbá válni, van időd rájönni, hogy ki vagy valójában. Halhatatlan vagy, tehát végtelen idő áll a rendelkezésedre. Ez az ember számára nagyon kényelmes, hiszen így nem kell szembenézni sem a lelkiismerettel, sem azzal a problémával, hogy nem ismeri magát. Ezzel a hozzáállással pedig sosem jön el a szabadság pillanata, hiszen mindig lesz egy következő pillanat, amire felkészülj és majd akkor elérd. Beláthatod, hogy megint az elméd játszik veled, a jövőbe vetít dolgokat, ráadásul a túlvilági létezéssel talált egy misztikus dolgot, ami beleillik a spirituális világképedbe, így még feszültség sem keletkezik. Teljes lelki nyugalommal várhatja a következő életeket, vagy elemezgetheti az elmúltakat - amikor éppen fáraó, vagy hercegnő voltál. Nem kell semmilyen kellemetlen kérdéssel foglalkoznod, ráérsz, hiszen nincs halál.
                El kell, hogy keserítselek. Van halál. A halál nagyon is valódi és bármelyik percben elérhet. Lehet, hogy ez az utolsó napod. Nincs időd rá, hogy majd holnap érd el a szabadságot. Nincs következő élet, amikor majd visszatérsz erre a kérdésre. Ha meghalsz, elvesztél. Ami ezt a szöveget olvassa, az soha nem fog újra létezni, örökre megsemmisül. A reinkarnációról és a túlvilági létről szóló tanításokat a nyugati ember félreértelmezi. Pontosabban úgy értelmezi, ahogy neki tetszik: mintha a halál után tulajdonképpen a fizikai lét meghosszabbítása következne, csak sokkal szebb és jobb formában. Tehát továbbra is az élvezeteknek hódolhatsz az idők végezetéig. Ez lehet, hogy nagyon megnyugtató, de nem igaz.
                Valójában mi történik a halálban? Senki sem tudja, senki sem tudhatja. A halálban senki sincs, aki tapasztalhatná, hiszen éppen a tapasztaló halott. Halott a test és a testhez tartozó elme, örökre. Nem ébred új létezésre, hiszen halott. A te szemszögedből pontosan ez fog történni. Nem fog sem Buddha, sem Szent Péter kezet fogni veled, nem fogják azt mondani, hogy "Gratulálok, hullává avanzsálódtál!" Nem. A halál végleges, visszavonhatatlan, a halál az abszolút semmi. Nincs többé tapasztalás és tapasztaló.
                Mindenki ismeri ezt az állapotot, hiszen a mélyalvás nagyon hasonló - bizonyos kultúrákban "kis halálnak" is hívják az alvást. Viszont aki a meditációban járatos, az pontosan ismeri a történetet. A meditációval tudatosan meg tud halni és ami még fontosabb: közben tudatos tud maradni - és ebben a különbségben rejlik a halál misztériumának megértése. Azért halsz meg, mert önmagadról alkotott halandó koncepciókkal azonosulsz.
                Egy dolgot kell belátni a halállal kapcsolatban: azt, hogy mégis ki hal meg. Minden ami van, az egyszer elmúlik. Minden olyan fogalom, amire rá tudsz mutatni, az egyszer meghal. Ez történik a halálban is: minden, amit ismersz, az elmúlik, meghal örökre. Bármivel is azonosítottad önmagad, annak vége. Lehettél ember vagy állat, művelt vagy tanulatlan, gazdag vagy szegény, ezek a dolgok a testeddel együtt maghalnak. Ugyanígy a mélyalvásban sincsenek jelen.
                A meditációval viszont szert tehetsz egy evidens belátásra: ha nem azonosítod magad semmivel, nincsenek koncepcióid önmagadról, nem korlátozod magad, akkor nincs, ami meghaljon.
                De én most is azt mondom, ne meditálj! Ne told el időben a megértést, most lásd be: csak az tud meghalni, ami létrejött! Valódi természeted viszont a tiszta lét, ami mindig is jelen volt. Ez nem tud meghalni, hiszen soha nem is jött létre. Akkor tudsz meghalni, ha valami vagy. Azt értsd meg, hogy amíg azonosítod magad bármivel is (testtel, ehhez tartozó személyiséggel és vágyakkal), addig azt el is fogod veszíteni! Ha feladod a testet, az elmét, végül pedig még azt is, hogy tapasztalni akard a létet, akkor nem marad semmi, csak a létezés mindenféle tapasztaló nélkül.
                A Védák csodálatosan összefoglalják az itt leírtakat: "Aki megismeri azt, akinek nincsen hangja, nem érinthető, nincs alakja, elmúlhatatlan, íze nincs, szaga nincs, állandó, kezdete nem volt, vége nem lesz (...) aki megismeri ezt, afölött a halálnak nincsen hatalma"
                Ez soha nem tud meghalni, hiszen ki lenne az, aki meghalna? Ez a szabadság, amit nem érint a halál.