Advaita Jóga - A jóga valódi célja

          A modern nyugati világban többféle oldalról közelítik meg a jógát: használják a fizikai test egészségének megőrzésére, helyreállítására, a stressz és mentális panaszok kezelésre vagy akár lelki traumák feldolgozására. Tehát elmondható, hogy a jógát ma alkalmazzák fizikai, mentális és lelki szinteken is. Az alkalmazott jóga tényleg kitűnő eszköznek bizonyul ezekben az esetekben.
          Ennek ellenére a jóga módszerét nem ezért alkották, célja a megszabadulás elérése, valódi természetünk felismerése. Az Advaita Jóga ehhez a gyökérhez kíván visszatérni és a gyakorlót az én érzet vizsgálatán keresztül vezeti.
          Nem csak a jóga modern szemléletével szakít, elvei különböznek a jóga azon koncepciójától is, mely szerint az egyén jelenleg nincsen a szabadság állapotában és egyfajta lépcsőzetes utat feltételez, melyet végigjárva - erőfeszítések árán - a kereső elérheti az üdvösséget. Azaz a gyakorló végigmegy a jóga nyolc lépcsőjén, majd mély meditációban belép a transzcendentális állapotba, ahol az én ismét egyesül az abszolút tudatossággal. Az Advaita Jóga ezzel szemben egy magasabb megértési szintről közelít a szabadsághoz. Felteszi a kérdést: "Miért gondolod azt, hogy ebben a pillanatban nem vagy szabad és bármilyen erőfeszítést kellene tenned?". Hamar segít belátni a gyakorlónak, hogy a szabadság elérése csak egy koncepció a sok közül. Ezért mondhatjuk, hogy az Advaita Jóga az ellenkező oldalról közelít. Éppen azt hangsúlyozza, hogy ebben a pillanatban is jelen van a szabadság és pont az egyén téves azonosulásai, koncepciói miatt van az az illuzórikus tapasztalása, hogy most nem szabad és a születés-halál körforgásában szenved.

           Az Advaita Jóga részben a jóga eszközeivel dolgozik, másrészt pedig az Advaita filozófiát használja:
            - a jóga eszköztárából az ászanákban, mantrákban, pránajáma és koncentrációs gyakorlatokban inkább a gyakorlatok finomenergetikai és mentális hatása jut fontos szerephez. Céljuk az elme szokásos működésének megtörése, az én azonosulásainak meggyengítése. Viszont nem a jóga fokozatos módszerén halad végig: nem foglalkozik az én hétköznapi identifikációival (test, gondolatok, stb.), hanem vezetett meditációt használ arra, hogy a gyakorló képes legyen felismerni azt a tényt, hogy bármivel is azonosítja önmagát, az nem lehet valós, mivel csak egy újabb koncepció, felmerülő tudattartalom. Tehát rögtön az ént kérdőjelezi meg, mely a többi azonosulás gyökere.
           - az Advaita filozófia tanításaival pedig ezen megértést segíti elő. A meditáció utáni beszélgetésekkel rámutat a meditációban történtekre: elmagyarázza, hogy bármi is merült fel, valójában teljesen relatív és valótlan. Világossá teszi, hogy nem csak a tapasztalást, élményt kell vizsgálni, mert a tapasztaló éppen olyan változó.
           Ezáltal a gyakorlónak lehetősége nyílik belátni, hogy bármilyen tapasztalás jelenjen is meg, az csak a tapasztaló számára bukkan föl, tehát valójában ez a két dolog ugyanannak az érmének a két oldala: tapasztaló és tapasztalás ugyan az, egyik sem létezik a másik nélkül. Könnyen beláthatóvá válik, hogy az elkülönültség érzete a tapasztalás és a tapasztaló között csupán koncepció. Ez a két oldal folyamatos változásban van, sem abszolút tapasztalat, sem abszolút tapasztaló nincsen - az érme nem is létezik. Felismerhető, hogy az ember azonosulása a tapasztalóval valójában téves, mivel egy változékony fogalomról beszélünk.
           Ezen élmény és megértés együttesével felismerhető kettősség nélküli természetünk, melyben a tudat tartalma látszólag változik, de valójában soha nem történik semmi: a létezés abszolút, változatlanul van jelen.
 

Aktuális Advaita Jóga kurzusok: jelenleg nincs, további tájékoztatás e-mailben

>> Beszélgetések az Advaita filozófiáról